Utólagos bejegyzések és megjegyzések az egyházi anyakönyvekben

Ahogy időben visszafelé haladunk a családfakutatás során, észrevesszük, hogy az anyakönyvek egyre kevesebb információt tartalmaznak a bejegyzett személyekről. Hiányzó szülők a házassági anyakönyvekben, nincs feltüntetve a férfiak házastársa a halotti anyakönyvekben stb.

De néha, egy kis szerencsével, az egyházi anyakönyvek tartalmaznak olyan megjegyzéseket és utólagos bejegyzéseket, amiknek köszönhetően biztosak lehetünk abban, hogy jó úton járunk a kutatásunkban. Általában az anyakönyvek utolsó rubrikája az “Észrevételek” vagy “Megjegyzések” (latinul Observationes) nevet viseli. Ezt hagyhatták üresen, néhány pap azonban kihasználta a helyet arra, hogy értékes információkat hagyjon az illető személyről az utókor számára. 

Ezek az információk megerősíthetik a családfakutatót abban, hogy a többi rubrika szűkszavú adatai ellenére valóban az a Tóth Mihály az őse, akit a bejegyzés takar. Az utólagos bejegyzések és megjegyzések tehát a papok és lelkészek által önként felírt, véletlenszerű és kulcsfontosságú jegyzetei egy-egy random személyhez, ami hozzájárulhat ősünk beazonosításához. 

Mik lehetnek ezek a számunkra kincset érő feljegyzések?

1. Születési anyakönyvben az elhalálozás dátuma, akár napra pontosan.

2. Születési anyakönyvi bejegyzésben, hogy később kivel, mikor és hol kötött házasságot az illető. (Időrendben nem mindig az első, gyakran a második házassága van feltüntetve.)

3. Névváltoztatás esetén az új név, az év és a belügyminisztériumi engedély száma. (Elvileg ezt a tényt minden születési bejegyzésnél rögzíteni kellett.)

4. Törvénytelen születésnél az anya édesapjának a neve, foglalkozása. 

5. Születési anyakönyvben a gyermek elsőszülöttségének ténye. 

6. Házassági anyakönyvben a házasság felbontásának ténye, éve. 

7. Korábbi férjezett név feltüntetése halotti anyakönyvben. 

8. Halotti anyakönyvben feljegyezhették, hogy az elhunyt mennyi ideje élt házasságban.

9. Halotti anyakönyvben feljegyezhették, hogy az elhunyt mennyi ideje élt özvegységben.

10. Az elhunyt hátrahagyott gyermekeinek neme és száma. 

Az egyházi anyakönyvek egyes papok alaposságának, lelkiismeretességének és szorgalmának hála igazi kincsesbányának bizonyulnak, ha a szerencse is mellénk áll a családfakutatás során. 1895. október 1-jétől, az állami anyakönyvek bevezetésétől az anyakönyvek - főleg az első időkben -, ugyan több információt tartalmaznak, de a fentiekhez hasonló szöveges megjegyzések általában az egyházi anyakönyveket jellemzik. Az “Utólagos bejegyzések” rovatban az állami időszakban gyakran csak az erre a célra külön vezetett könyvben található szöveg iktatószámát jelölték, ami nem kutatható. Érdemi tudást tehát a rovatból nem szerezhetünk, maximum csak sejthetjük, hogy miről lehet szó (például elhalálozásról).