polgár (latinul: civis): 

• a polgárság fogalma koronként változott:

  különbséget kell tennünk a középkori városi polgárság és a kora újkori, újkori polgárság között, ami már a kapitalizmus viszonyai között élt

• a különböző időszakokban különböző polgári rétegek jöttek létre

középkori polgárság

• a 13-14. század folyamán többféle elemből alakult ki a polgárság

• a feudális társadalomban olyan társadalmi csoportot alkotott, ami jól elkülöníthető volt a nemességtől, az egyháziaktól és a jobbágyságtól 

• a középkorban ez a réteg gyakran német és kisebb mértékben cseh származású céhes iparosokból és kereskedőkből, valamint a városba költöző szabad parasztokból állt 

• a legtöbb középkori városban polgár lehetett az, aki a városban található adóköteles ingatlannal rendelkezett - ebből következik, hogy a városi lakosságnak csak egy része nevezhette magát polgárnak

• a polgári státusz tehát szorosan kapcsolódott a vagyoni helyzethez; a vagyon elvesztése a polgári státusz elvesztésével járt

• a városok kormányzása a polgárok közül választott városi tanács feladata volt: ennek tagjai köztiszteletben álló polgárok voltak, a városi tanács élén a polgármester vagy a bíró állt

újkori polgárság

• a török uralom alatt a városok egy része elpusztult, a polgárság nem bírt jelentőséggel

• a városok lakossága csak a 18. század végén kezdett el számottevően növekedni, a vagyon szempontjából egyre inkább rétegződő iparosokkal és kereskedőkkel

• a 19. századi Európában zajló polgári forradalmak során a polgárság szélesebb körű politikai jogokat követelt magának

• a társadalom élére - a gyors gazdasági fejlődésnek köszönhetően - a nemesség mellé a nagypolgárság került, amely bankárokból, nagyvállalatok és kereskedőházak vezetőiből tevődött össze

• a középpolgárság az ipari, kereskedelmi és szellemi szabadfoglalkozásúakból állt

• a kispolgárság tömegeit a kis vagyonú iparosok, kereskedők és a kisebb pozíciót betöltő hivatalnokok alkották

• ebben az időszakban telepedett le és vált jelentőssé a zsidó származású polgárság

szabad királyi város

• ezek a városok közvetlenül és kizárólag a király alá tartoztak

• a mezővárosokkal ellentétben joguk volt fallal körbekeríteni a területüket, önálló törvényhatósági joggal (a középkorban pallosjoggal - ius gladii) rendelkeztek

• vásártartási és árumegállító joggal is bírtak, az adót évente egyszer, egy összegben fizették a királynak

• a legfontosabb szabad királyi városok Pest, Buda, Sopron, Győr, Székesfehérvár, Esztergom, Kassa, Kolozsvár, Pécs, Szeged, Szabadka, Arad, Temesvár stb. voltak

• a szabad királyi városok többsége az 1870. évi XLII. törvénycikk alapján törvényhatósági jogú várossá minősült 

mezőváros (latinul: oppidum)

• olyan sajátos városi település volt a történelmi Magyarországon, ami földesurától kiváltságokat kapott, például adó- és vámmentességet - éppen ezért a konkrét kiváltságok a földesúrtól függtek, minden mezőváros esetében egyediek voltak

• amit minden mezőváros magáénak mondhatott, az a vásártartási jog volt

• a mezőváros elnevezés is utal arra, hogy lakói nem építhettek városfalat, tehát nyílt területen állt, palánkkal vagy földsánccal jelölhették a határait

• mezőváros volt pl. Kecskemét, Nyitra, Óbuda, Tata, Zalaegerszeg

• a mezővárosokat az 1871. évi községi törvény rendezett tanácsú városokká minősítette

• az 1929. évi XXX. tc. megyei városnak nevezi őket

Forrás: Berkes József - Szerényi Ildikó: Keresem az őseimet. Családtörténet-kutatási kalauz. Budapest, 2023. 22-24. p.